---------------------°---------------------

Mi van a Tesco-gazdaságos gumióvszer csomagolására írva?
- ???
- A legkisebb is számít, Tesco.

---------------------°---------------------

Mókus rakjon fészket az orrodban!

---------------------°---------------------

Drága Mama és Papa!
Jól vagyok. Remélem, ti is. Mondjátok el Walt bátyámnak, meg Elmer bátyámnak, hogy a Tengerészgyalogság mérföldekkel jobb, mint az öreg Minch-nek dolgozni. Mondjátok meg nekik, hogy csatlakozzanak, amilyen gyorsan csak tudnak, mielőtt minden hely betelik.
Kicsit ideges voltam eleinte, mert ágyban kellett maradni egészen reggel 6-ig, de már túl vagyok rajta és tetszik, hogy tovább alhatok, mint szoktam.
Mondjátok meg Waltnak és Elmernek, hogy amit reggeli előtt tenni kell, az nem több, mint rendbe rakni az ágyat, meg kifényesíteni pár dolgot. Nem kell moslékot adni a disznóknak, takarmányt behordani, darát keverni, fát hasogatni, tüzet rakni. Gyakorlatilag semmit se kell csinálni.
Borotválkozni azt kell, de az se túl rossz, mert van melegvíz.
A reggeli bőviben van olyanoknak, mint gyümölcslé, gabonapehely, tojás, szalonna, stb., de elég gyenge a normális kaját tekintve, mint pl. krumpli, sonka, sültoldalas, steak, sült padlizsán, sütemény. De mondjátok meg Waltnak és Elmernek, hogy le lehet ülni két városi fiú közé, mivel azok csak kávén élnek. Az ő kajájukkal, meg a sajátunkkal aztán már ki lehet bírni délig, mert akkor újra enni adnak.
Nem csoda, hogy ezek a városi fiúk nem sokat bírnak gyalogolni. Naponta kimegyünk "erőltetett menetre", ami az őrmesterünk szerint hosszú gyaloglás, hogy megkeményítsen bennünket. Ha úgy gondolja, ám legyen, nem az én dolgom, hogy mást mondjak, de ezek az "erőltetett menetek" kb. olyan hosszúak, mint a postaládánk a farmtól. Aztán persze a városi fiúknak feltöri a bakancs a lábát, és mind teherautón megyünk vissza a laktanyába.
A vidék szép errefelé, de félelmetesen lapos. Az őrmester egyébként olyan, mint a tanár az iskolában, állandóan kötözködik. A százados olyan, mint az iskolaigazgató. Az őrnagyok és ezredesek csak mászkálnak erre-arra és ráncolják a homlokukat. Egyáltalán nem zavarnak senkit.
A következőtől biztosan halálra röhögi magát Walt és Elmer bátyám:
Elkezdtem kapni a kitüntetéseket a lövészeteken, fogalmam sincs, hogy miért. A célpont közepe majdnem akkora mint egy mókus feje, és nem mozog. Ráadásul vissza sem lő, mint nálunk a Higget fiúk. Csak kényelmesen feküdni kell, és eltalálni a fekete kört. Még csak nem is nekünk kell betölteni a töltényeket: kapjuk dobozszám.
Aztán itt van ez közelharc gyakorlatnak nevezett dolog. Birkózni kell a városi fiúkkal. Nagyon vigyáznom kell velük, mert igen könnyen törnek. Ez egyáltalán nem olyan, mint amikor otthon az öreg bikával birkózunk. Úgy néz ki, hogy én vagyok a legjobb, kivéve Tug Jordant, aki Silver Lake-ből jött. Őt csak egyszer vertem meg. Ugyanakkor vonult be mint én, de én csak 64 kiló és 152 cm magas vagyok, ő meg 136 kiló és 190 cm.
Bárhogy is, mondjátok el Waltnak és Elmernek, hogy siessenek és jöjjenek, mielőtt más fickók megneszelik ezt a jó helyet!

---------------------°---------------------

Jancsi és Juliska mennek az erdőben, egyszer csak találnak egy mókust. Juliska mindenáron haza akarja vinni, de nem tudják hova tenni. Megszólal Juliska. - Jancsika, tedd bele a nadrágodba! - De Juliska, hova gondolsz? - Na, a kedvemért, Jancsika. - Jól van. - Jancsika beleteszi a nadrágjába a mókust és elindulnak hazafelé. Egyszer csak hírtelen megáll Jancsika, kiveszi a mókust a nadrágjából és eldobja jó messzire. Megkérdi Juliska. - Hát mi történt, Jancsika? - Ez a mocsok mókus odúnak nézte a seggem lyukát! - Ezen nem kell ennyire mérgelődni, Jancsika. Tedd csak vissza a mókust a nadrágodba! - Jól van. - Jancsika visszateszi a mókust a nadrágjába és mennek tovább hazafelé. Hírtelen megáll Jancsika, elkezd kiabálni, kiveszi a mókust a nadrágjából és kivágja vagy 10 méterre. Megint kérdi Juliska. - De Jancsika ezt miért csináltad? - Hát ez már tűrhetetlen, ez a gonosz állat mogyorónak nézte a golyóimat! - De Jancsika, ne legyél rá ilyen mérges, csak egy szerencsétlen állat. Tedd csak vissza a nadrágodba. - hát mit tehet Jancsika, visszateszi a mókust a nadrágjába. Már majdnem hazaérnek, amikor Jancsika megáll, elkezd iszonyatosan üvölteni, kiveszi a mókust a nadrágjából, ledobja a földre, ráugrik, jól megtapossa. Juliska értetlenül nézi, majd megkérdezi. - Jancsika, ezt már tényleg nem értem, miért csináltad? - Azt még eltűrtem, hogy a seggem lyukát odúnak nézte. Azt is elviseltem, hogy a golyóimat mogyorónak nézte. De azt már nem fogom eltűrni, hogy a mogyorót bevigye az odúba!

---------------------°---------------------